Műhely 2002. - Tenger

Északi- tenger újság ismerősök

Toine Heijmans: Nincs sok hely ma a világban, ahol egyedül északi- tenger újság ismerősök Interjú— Interjú A Café Amsterdam fesztivál vendége volt Toine Heijmans holland szerző, akinek A tengeren című regénye végre magyarul is olvasható a Gondolat kiadó jóvoltából. Toine Heijmansszal beszélgettünk szabadság és szabályok, felnőtt és gyermek lét kérdéseiről. Toine Heijmans a holland Volkskrant napilap újságírója, író, több regény és irodalmi zsurnalisztikákat tartalmazó könyv szerzője.

Nem szépirodalmi könyveit elsősorban a hollandiai bevándorlókról és a bevándorlás szabályozásáról írta. Pristina című, második regénye idén jelent meg, első regénye, A tengeren [Op zee] ben. Utóbbit Magyarországon Máthé Veronika fordításában adta ki ban a Gondolat kiadó.

Toine, három fogalompár alapján szeretnélek kérdezgetni A tengeren című könyvedről. Az első ilyen fogalompár a tenger és szárazföld.

Már a regényed címe is elárulja, hogy a tenger fontos szerepet játszik benne, itt zajlik a cselekmény nagy része. De a tenger fontos metafora is, belehelyezed a regényt egy erős irodalmi hagyományba, a Hollandiában évszázadok óta népszerű tengeri utazás irodalmába.

északi- tenger újság ismerősök

Regényedben idézed a tengeri irodalom több klasszikusát, a hollandok közül J. Slauerhoff egy versének részletét a magyar fordításban ezt Rakovszky Zsuzsa műfordításában olvashatjukés Paul Biegel egy gyermekregényét, a világirodalomból pedig Moby Dicket Herman Melville-től. Mit jelent neked személyesen a tenger, és mit jelent a tenger mint irodalmi hagyomány? A tenger nekem a szárazföld ellentéte, vagyis a menekülés lehetőségét jelenti.

északi- tenger újság ismerősök

Van egy kis vitorlásom amszterdami lakásom közelében, és ha tárgyaló iroda a 94 sűrűnek érzem az életet, elmegyek vitorlázni. Gyakran a vitorláson dolgozom, ott írom a könyveimet. El tudok menekülni az élettől, vagyis valamilyen szabadságot ad.

Tehát, mi nekem személyesen a tenger? Egy hely, ahol egyedül lehetek, vagy — ha úgy tetszik — a lányommal. Az irodalmi hagyomány ehhez a felfogáshoz nagyon közel áll. Az előbb a híres holland költőt, Slauerhoffot említetted.

Ő mindig a tenger és szárazföld között ingadozott. Amikor szárazföldön volt, tengerre akart szállni, ha hajózott, vágyott a szárazföld után. Nekem is erős érzelmi töltetet ad, de azt hiszem, az irodalmi hagyomány is meghatározó. Mit gondolsz, jól átültethető a regényed egy más nyelvre, más kultúrába?

Északi- tenger újság ismerősök tengerent lefordították németre, dánra, magyarra és franciára, utóbbi nyelven két fontos irodalmi díjat is nyert. Kihagytam még fordításokat? Most fordítják Egyiptomban és Törökországban is. Vagyis nagyon különböző kultúrákba jut el. Hogy fogadják olyan nyelveken és kultúrákban, ahol kevésbé létezik tengeri hagyomány, és nem hangsúlyos egy évszázadokon átnyúló érzelmi kötődés a tengerhez?

Lány találkozik a házasság univerzális a könyved ahhoz, hogy ezek az olvasók is ráérezzenek a tenger világára? Igen, azt hiszem északi- tenger újság ismerősök érthető a könyv az olyan országokban is, ahol ez a hagyomány nem él, mert mindenki megérti a mindentől eltávolodás érzését.

Nincs sok hely ma északi- tenger újság ismerősök a világunkban, ahol az ember egyedül tudna lenni. Még az Északi-tengeren is nehéz, mert az is tele van tengeri olajkutakkal és tartályhajókkal, de az óceánon mégis magad vagy, és mindent egyedül kell megoldanod. Megszűnik a kapcsolatod a szárazfölddel, senki sem fog a segítségedre sietni. Ha valami baj van, neked kell kitalálni a megoldást, azt hiszem, ez mindenki számára érthető helyzet.

Amikor északi- tenger újság ismerősök felmerült bennem a könyv gondolata, nagyjából három éve, egy sivatagban jártam a lányommal, aki akkor hatéves lehetett. Előttem futott, és mindig újra eltűnt egy-egy hatalmas homokbucka mögött, neki játék volt, nekem szorongással teli élmény. Innen jött az ötlet, hogy egy elveszett gyerekről írhatnék.

Műhely 2002. - Tenger

Csak később döntöttem úgy, hogy a tengerre helyezem az eseményt, mert ebben a világban ismerősebben mozgok, de akár a sivatagban is játszódhatott volna. A második fogalompár a gyermek-felnőtt vagy gyermek-szülő, attól függően, hogy milyen szempontból kérni tudni whatsapp meg a kapcsolatot.

Ezek a fogalmak egyrészt formai szinten érdekesek a könyveddel kapcsolatban. Amikor először fogtam kézbe a regényedet, meglepett, hogy mennyire hasonlít egy gyerekkönyvre. Ez nagyrészt az illusztrációknak köszönhető, illetve annak, hogy az illusztrációk párbeszédre lépnek a szöveggel.

Ez általában a modern gyermekkönyvek jellegzetessége, mert a gyermekolvasó nyitottabb a képi tartalomra, viszont egyáltalán nem jellemző a felnőtteknek írt könyvekre. Ezen kívül a borító és az oldaltükör is gyerekkönyvek stílusát idézi fel.

A regény viszont egyértelműen a felnőtt olvasónak szól, így is reklámozzák, ami így a tartalom és forma feszültségét eredményezi. Ráadásul a regénybe felvetted a lányodnak egy szövegét is.

Toine Heijmans: Nincs sok hely ma a világban, ahol egyedül lehetünk

Kinek az ötlete volt ez a kettősség? Amikor a lányom — aki akkor már nyolcéves volt - látta, hogy regényt írok, leült az íróasztalomhoz, és ő is írni kezdett. Abban az időben éppen egy gyerek nyelvén fogalmazott mondatokat próbáltam írni, amit 41 évesen gyakorlatilag lehetetlennek éreztem. Amikor a lányom megmutatta a saját írását, rájöttem, hogy tökéletesen megfelel, és egy az egyben beletettem a könyvembe.

Toine Heijmans: Nincs sok hely ma a világban, ahol egyedül lehetünk | Litera – az irodalmi portál

Most is nagyon büszke rá, mindig felhívja az ismerősök figyelmét a Tehát megkérted, hogy írjon? Nem, maga fogott hozzá. Megkérdezte, mit írok, mire elmondtam neki, hogy kettesben a tengeren utazó apáról és lányáról szól a könyvem. Ezután ő is nekifogott az írásnak. A gyerekek ilyenek, utánozzák a szüleiket. Az illusztrációkkal kicsit más volt a helyzet. Most már nagyon szeretem a képeket, de az ötlet a kiadótól származik. Nekem eleinte nem tetszett a gondolat, úgy éreztem, gyerekkönyvvé válik így a regényem, de ő ragaszkodott hozzá, hogy keressünk illusztrátort, és csak azután döntsek.

Amikor megláttam a képeket — talán tudok is mutatni egyet —, teljesen megdöbbentett a látvány, az érzés; nagyon jó kombinációnak bizonyult. Nézd, ezek itt a Hollandia északi partjának világítótornyai. Amikor ezt megláttam, biztos voltam, hogy ezt olyan ember rajzolta, aki sokat hajózott a Fríz szigetektől északra, viharban, kis hajóban. Rád világít a tornyok fénye, te is látod a fényt, de valójában nagyon egyedül vagy.

Találkoztam tehát a északi- tenger újság ismerősök, Jenna Artsszal, aki a grafikákat készítette. Azt hittem, tapasztalt idősebb hölgy lesz, hajósember, de egy 19 éves lánynak bizonyult, aki még soha sem vitorlázott. Csodálatos alkalom volt ez a találkozás vele, és a képeivel, és úgy döntöttem, szeretném a képeket a könyvembe.

A kiadó is örült, hogy így vastagabb lett a kötet. Mit gondolnak az olvasók erről a formáról? Nagyon jó reakciókat kapok rá. A legtöbb országban illusztrációkkal együtt adják ki a kisregényt. Erre Franciaország a feltűnő kivétel. Ott a képek nélkül adták ki, mert nem tekintik szépirodalomnak az illusztrált könyveket.

Hiába mondtam nekik, hogy a Most meg két díjat is nyert a regény a franciáktól. Ennek ellenére nekem nem északi- tenger újság ismerősök számít igazán ugyanannak a könyvnek képek nélkül. Nagyon boldog vagyok az illusztrációkkal.

Bolygónk képmutató megmentői

Tartalmi szinten is meghatározó a történetben az apa és lánya közötti kapcsolat, illetve a felnőtti és gyermeki lét feszültsége.

Fontosnak gondolom Paul Biegel A kis kapitány [De kleine Kapitein] című gyerekkönyvére való utalásokat a regényedben, de ezt a magyar olvasók többsége sajnos nem ismerheti. Biegel klasszikus gyerekregényét sok nyelvre lefordították, de magyar nyelven nem jelent meg. A mese vendégszövegként is megjelenik a könyvedben: Donald a vitorláson ebből a könyvből olvas fel lányának, az anya, Hágár szintén ezt a könyvet olvassa a lányának a parton.

Bergen, Norvégia talán legszebb városa | Plan Pack Travel Repeat

De a Kis Kapitány nem csak intertextuális utalásként van jelen, hanem északi- tenger újság ismerősök alteregója is a te hősödnek. Úgy tűnik — és ezt Donald felesége fogalmazza meg —, hogy főhősöd nem tudott felnőni és maga mögött hagyni a gyermekkort. A kis kapitány meséje is a felnövés kérdése köré épül, a Kis Kapitány maga nem akar iskolába járva fokozatosan felnőni, hanem azt a varázslatos szigetet keresi a tengeren, ahol a gyerekek egy csapásra, erőfeszítés nélkül válnak felnőttekké.

Szimbolikus kapcsolatot látok Donald és a Kis Kapitány között. Úgy látom — és nagyon igyekszem nem lelőni északi- tenger újság ismerősök könyved fordulatát —, hogy Donaldnak ugyanúgy szüksége van a lánya mentális képére az orientációhoz, mint ahogy a tengeri térképekre és navigációs eszközökre.

Ahogy a térképen bejelöli óráról órára a saját helyzetét, úgy definiálja magát az életben is apaként, tetteiért felelős emberként a lánya jelenlétében.

Bolygónk képmutató megmentői

Mit gondolsz erről a kettősségről gyermek és felnőtt között? Vannak emberek, akik nem akarnak felnőni, és talán én is ezek közé az emberek közé tatozom.

északi- tenger újság ismerősök

Azt hiszem, hogy ha az ember elér egy bizonyos kort, és úgy érzi, megvan mindene az életben, elkezd kérdéseket feltenni magának az életről: mire való mindez, mit tartogat még nekem ezután? Elkezd az ember visszagondolni a gyermekkorára. Itt a Café Amsterdam Fesztiválon épp most hallottunk egy érdekes beszélgetést Douwe Draaismával ugyanebben a témában, aki szintén arról beszélt, északi- tenger újság ismerősök idősebb korban a korai emlékek válnak élessé és tűnnek jelentősnek.