Kabil találkozó helyén házasság

JOBBADÁN MIHÁLY AMERIKÁBAN.

A mi kapitányunk előlépett a tömegből. Te rossz fát tettél a tüzre.

A matróz hallgatott. A rekruták röhögtek a kapitány tréfáján. A sziciliai fölvetette a fejét.

A LÉGIÓBAN.

Mintha a tömegen morgás futott volna végig. Éppen most vizsgálják a legénység hálótermét s ezért jónak láttam hirtelen elvitorlázni.

Egy óriás káplár lépett elő. A káplár villámgyorsan fölnyalábolta a remegő olaszt s minden habozás nélkül áthajitotta a korláton, a tengerbe.

Magyarság, 1926. július (7. évfolyam, 145-171. szám)

A légió magához térve meglepetéséből, hurrát orditott, Champsaur nyugodtan fölment a kapitányi hidra, a kapitány jelt adott a gépészeknek, hátul a hatalmas csavarkerék zugva kezdte verni a tengert, mely fehér tajtékot turt. Elsiklottunk a temérdek hajó közt, elhaladtunk a világitó torony mellett, a gépek teljes erővel kezdtek müködni, a hatalmas hajó zúgott, rengett s a vizbe furódó orra ölmagas hullámokat vert föl.

Aludni tértünk. Mondhatom, hogy igen különös gondolatok közt hevertem bele koporsószerü ágyamba. Eltemettem magamat. Öt évi rabságot esküdtem Franciaországnak, melyből ha szabadulni igyekszem, büntetésem halál.

Nagyokat sóhajtottam és foroghattam, mert Tagliano, a ki a fölöttem levő ágyban feküdt, megszólalt: — Busul? Érdekel ez az idegen, nyers és vad katona-élet és kiváncsian várom a folytatását. De néha eszembe jut, hogy bizony okosabban is csinálhattam volna az életet. Mint ur jöhettem volna Afrikába, oroszlánt vadászni, e helyett mint közkatona jövök ide borjut cipelni s esetleg ismeretlen feketéket megölni ismeretlen fehérek érdekében.

Nagy esés. Többen pipára gyujtottak. Egyik megszólalt: — Boldog az olyan ember, a ki még honvágyat is érez! Különös, keserü hangon szólt. Mindenki ránézett s a norvég igy szólt: — Ön is csak született valahol. Az apámat, a ki tanár tarskereso fiataloknak Moszkvában, azért küldték oda számüzetésbe, hogy elpusztuljon. Óh, mert jaj az kabil találkozó helyén házasság embereknek minálunk!

A boldogtalan aztán nemhogy elpusztult volna, de megházasodott… igy születtem én. Van nekem hazám?

Hazám nekem az a föld, a melyet apám mindennap megátkozott, mikor az ólommérget fujva ki tüdejéből, a nehéz napi munkából hazaérkezett? Hazám nekem az a föld, a melyen rabláncok csörgésén, a felügyelők kancsukájának csattogásán kivül egyebet nem hallottam?

A kegyelem ugy szólt, hogy örökös számüzetés, de megforditott irányba, Európába… Igy kerültünk Párisba. A hol annyi a nyomoruság, mint ott, nekünk már kevés hely jut. És anyám sokszor visszasirta azt a sivár, puszta szibériai völgyet, melyben a mi disznóólszerü házunk állott, a végében egy kis zöldséges kerttel… Mit sirassak én Európán?

Bár sohse látnám többet. S az orosz kis fapipájából elkeseredetten fujta a füstöt.

1. A szabad emberek szabad társkereső oldalak
2. Mint az eddig elmondottakból is kitűnhetett: kezdeti aggodalmam nyomán sikerült újra végigolvasnom magyarul Le Roy Ladurie könyvét, és az újra lenyűgözött.
3. Ingyenes társkereső szolnok megye kisköre
4. Magyarság,
5. Egyetlen horoszkóp vízszintes nő ma
6. Flörtöl pénztáros

Mindnyájan bizonyos szánalommal néztünk rá. A norvég megszólalt: — És nekem, érzem, mégis fájdalmat okoz, itt hagyni ezt a világrészt, melynek pedig csak legterméketlenebb részét nevezhetem hazámnak. Mindig előttem áll az a kis faház, a magas éjszakon, a feneketlen fjord sötét vize mellett, hol annyiszor hallgattam, fejemet anyám ölébe hajtva, a téli viharok üvöltését, s szikladaraboknak tengerbe zuhanását.

Mintha a viharos tenger orditó titánjait a földi titánok hajigálták volna. Szép ország az, uraim… De el kellett jönnöm, mert kenyér nem terem benne… Mérföldekre terjedő nagy területek lakatlanul, pusztán állnak, s még se fér el több ember benne… Én egyszerüen pályának választottam az idegen légiót, hogy éhen ne haljak… Csönd lett.

Tagliano igy szólt: — Körülbelül ez az én történetem is. Csönd volt egy ideig. A bajtársak visszaheveredtek ágyukba, csak az orosz és a norvég ültek még. Az orosz körülnézett és szólt: — Uraim, ugy látom, hajótöröttek vagyunk mi mind a négyen s hozzá elég kabil találkozó helyén házasság emberek.

Vegyük ugy, hogy a légió a mi puszta szigetünk, melyre a sors kivetett. Tudják mit? Szövetkezzünk, hogy egymás sorsán könnyitsünk… — Helyes! Tagliano egy kis ezüst-feszületet vett le a nyakáról s megcsókolta. Anyámtól való. A kinyujtott feszületre mindegyikünk rátette jobb kezének két ujját s Tagliano diktált.

Hogy egymással mindig utolsó falat kenyerünket, utolsó korty vizünket megosztjuk. A csatákban összetartunk, ha közülünk megsebesül valaki, cserben nem hagyjuk, egymást pénzzel is támogatjuk, a följebbvalók eshetőleges kegyetlenségei ellen együtt védelmezzük magunkat. A ki esküjét megszegi, hitvány becstelen ember s azt a többi köteles elpusztitani.

Isten minket ugy segéljen. Elmondtuk utána az egészet. Megcsókoltuk a keresztet, kezet fogtunk, megcsókoltuk egymást és lefeküdtünk.

Sokáig nem tudtam aludni, különösen egy a német sorozás elől megszökött elzászi gyerek sóhajtozása és zokogása miatt. Már este egyre csufolták a fiuk jajveszékeléseért, de ő folyton azt hajtogatta, hogy megszakad a szive; ő csak most érzi, hogy nem tud elválni hazájától; miért kabil találkozó helyén házasság meg — kabil találkozó helyén házasság — hazulról, miután uj hazája sem tud vele mást csinálni, mint hogy katonának viszi, még pedig mint hallja, sokkal sulyosabb szolgálatra.

Most azután láttam, hogy a fiu kabil találkozó helyén házasság ágyából és kisompolyog a teremből. A következő percben egy puskalövés dördült odakint, a födélzeten. Talpra ugrottam és fölrohantam. Odafönt zürzavaros szaladgálás volt. A gép járása lassabbodni kezdett, majd egészen megszünt.

Rövid kommandószavak hallatszottak. A matrózok futottak a testrészek megismerésére játékos csónakot vizre ereszteni.

Ezalatt a villámos reflektor köröskörül kutatta az éjszaka sötétségét. A hajó farán őrt álló legionárius a puskáját igazitotta s kabil találkozó helyén házasság szólt a hadnagyhoz, a ki e pillanatban termett ott: — Hadnagy ur, fölösleges a csónakot leereszteni, azt hiszem, agyonlőttem a szerencsétlent. A hajó mögött a tenger teljes villámos fényben ragyogott.

S a viz tetején fekve megjelent a boldogtalan elzászi fiu, véres fejjel, nyitott szájjal s a viz sodra által huzva, sebesen uszott a hajó után.

Az odatódult rekruták megdöbbenve nézték a bizarr látványt és sápadtan, szótlanul tekintettek egymásra. Itt ugyan nem tréfálnak az emberekkel! A másodkapitány odajött, messzelátón nézte egy kicsit a hullát s aztán a hidra kiáltott.

En kabil találkozó helyén házasság Vége van!