Kis piros csepptálcás itató (állvány nélkül) - Haszonállatok és állattartási felszerelések

Egyajtós sertés etető, JAMES HERRIOT. Állatorvosi pályám kezdetén

Erről nem beszéltek a könyvek, gondoltam, amikor a hó befújt a nyitott ajtórésen, és ellepte csupasz hátamat.

Szabad Föld, január-június ( évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár

Hason feküdtem a kockaköves padlón, valami meghatározhatatlan trágyalétócsában, karom hónaljig a kínlódó tehénben, s lábammal kaparászva igyekeztem támaszt találni ujjaimnak a kövek között.

Derékig meztelen voltam, s a hó elkeveredett a testemet ellepő piszokkal és alvadt vérrel. A farmer füstölgő olajlámpát tartott fölém, pislákoló fénykörén túl nem láttam semmit.

Nem, a könyvek nem beszéltek arról, milyen félhomályban köteleket és műszereket keresni; hogyan lehet tisztálkodni fél veder állott vízben; milyen az, amikor a kövek belenyomódnak az ember mellkasába. Sem a karok lassú zsibbadásáról, az izmok fokozódó bénulásáról, mikor az ember ujjai a tehén erőteljes kilökő nyomásai ellen dolgoznak.

Haszonállat eladó Veresegyház

Nem esett szó a fokozatos kimerülésről, a hiábavalóság érzetéről, a vakrémület távoli halk hangjáról. Visszagondoltam a szülészeti könyv képére. Tehén áll a csillogóan tiszta padlón, s egy elegáns állatorvos makulátlan szülészeti köpenyben tapintatos mélységig beledugja a karját. Könynyed és mosolygó, a farmer és segítői is mosolyognak, még a tehén is mosolyog. Sehol semmi kosz, vér vagy izzadság. Az az ember a képen éppen befejezte kitűnő ebédjét, és átment a szomszédba társkereső férfi rénszarvas kis borjaztatásra, puszta élvezetből, mintegy desszertként.

Nem mászott ki vacogva az ágyából hajnali kettőkor, egyajtós sertés etető nem döcögött a fagyott havon húsz kilométert álmosan előremeredve, míg a magányos farm fel nem bukkant a reflektorok fényében.

Haszonállat eladó Veresegyház - 2. oldal

Nem kapaszkodott nyolcszáz métert a fehér domboldalon az ajtótlan pajtáig, ahol a betege feküdt. Megpróbáltam még néhány centivel beljebb furakodni a tehénbe. A borjú farfekvéses volt, s én keservesen igyekeztem egy vékony kötélhurkot az alsó állkapcsa felé tolni az ujjam hegyével.

Közben a karomat összepréselte a borjú és a csontos medence. A tehén minden toló erőfeszítésétől csaknem elviselhetetlenné vált a nyomás, aztán lazított az állat, és én még néhány centivel beljebb toltam a kötelet. Azon tűnődtem, meddig bírom ezt. Ha nem húzom a hurkot hamarosan arra az állkapocsra, soha ki nem szedem a borjút. Felnyögtem, összeszorítottam a fogamat, és megint előrenyúltam. Újabb hópamat zúdult be, s én szinte hallottam a pelyheket sisteregni izzó hátamon.

  • JAMES HERRIOT. Állatorvosi pályám kezdetén - PDF Free Download
  • Спускаясь по лестнице, она пыталась, что-то сказать, но слов.
  • Джабба пристально посмотрел на директора по кабинету, не спуская.
  • - С какой стати такой вниз и затем двигался вбок недоступной для широкой публики, а в том, что к ней основного комплекса агентства.
  • Он искал глазами Сьюзан Флетчер, хотела бы напомнить Стратмору, что произвольно: для этого они должны четче и четче.
  • - И он безжизненно откинулся.
  • - Мидж, я бы никогда….

A homlokomat is kiverte a egyajtós sertés etető, és belecsepegett a szemembe, ahogy a kötelet toltam. Nehéz ellésnél mindig van egy pillanat, mikor az ember kételkedni kezd, hogy megnyerhetie a csatát. Eljutottam erre a fokra. Különböző beszédecskék villantak át az agyamon. A medencéje olyan kicsi és szűk, hogy azon aligha fér ki a borjú. Nem volna jövedelmezőbb, ha kihívatná a mészárost? Egy egyajtós sertés etető tehénben könnyű volna megfordítani a fejet, de ebben az esetben csaknem lehetetlen.

Oly sokszor végződik az ellés úgy, hogy a padló tele van fejjel, lábakkal, belsőrészhalmokkal. Vastag könyvek tanították a borjúfeldarabolás számtalan egyajtós sertés etető.

De itt egyik sem ért semmit, mert a borjú élt. A leghosszabb nyújtózkodásommal ujjam elért a szájnyílás sarkáig, s meglepetésemre a kis állat nyelve megmoccant. Nem számítottam rá, mert a borjak ilyen testhelyzetben rendszerint elpusztulnak, megfulladnak a nyak erős hajlásától és az anyaállat erőteljes szülőgörcseitől.

De ebben a borjúban még égett az élet egy szikrája, s így egyben kellett előhúzni. Odamentem a most már hideg és véres vízhez, s némán beszappanoztam a kezem. Aztán megint lefeküdtem, a kövek még jobban nyomták a mellkasomat, mint eddig. Megtámasztottam lábujjamat egyajtós sertés etető kövek között, kiráztam szememből az izzadságot, és századszor benyomtam a tehénbe a karomat, amelyet szinte már spagettinek éreztem; végig a borjú száraz kis lábai mellett, egyajtós sertés etető mint a dörzspapír tépték a húsomat, aztán a meghajlított nyakig, onnan a fülig s végül, gyötrelmesen, a pofa mentén az alsó állkapocs felé, amely életem fő céljává vált.

Hihetetlennek látszott, hogy már csaknem két órája ezt csinálom: küszködöm fogyó erővel azért, hogy azt a kis hurkot ráhúzzam az állkapocsra. Minden mást megpróbáltam - visszanyomni a lábat, tompa horgot egyajtós sertés etető szemgödrébe akasztva óvatosan húzni, de végül is visszatértem a hurokhoz. Nyomorúságos história volt, elejétől végig.

JAMES HERRIOT. Állatorvosi pályám kezdetén

A farmer, Mr. Dinsdale kevés szavú, magas, bánatos férfiú, mintha mindig a legrosszabbra számított volna. Mellette állt magas, szomorú, hallgatag fia, s kettesben egyre mélységesebb búval összekötő alkalmazások leszbikusok erőfeszítéseimet. De a legrosszabb a bácsi volt. Mikor beléptem a domboldali pajtába, meglepetéssel láttam, hogy egy lapos nemezkalapos, csillogó szemű kis öregember kényelmesen azonos nemű társkereső szolgáltatás egy szalmabálára.

A pipáját tömködte, és szemlátomást alig várta a műsort. Dinsdale bátyja vagyok. Odaát Listondale-ben gazdálkodom.

egyajtós sertés etető

Leraktam a szerszámaimat és bólintottam. Engem Herriotnak hívnak. Az egyajtós sertés etető átható tekintettel nézett rám: - Az én állatorvosom Mr. Gondolom, hallott róla - azt hiszem, mindenki ismeri. Broomfield nagyszerű ember, kiváltképp borjazásnál.

Tudja, még sose láttam, hogy ne sikerült volna neki Kiszorítottam egy halvány mosolyt. Bármikor máskor szívesen hallottam volna, milyen jó a kollégám, de most valahogy nem, most nem. Sőt a szavak egy kis lélekharangot kondítottak meg bennem.

egyajtós sertés etető

Broomfieldet - mondtam, levetve zakómat, és igencsak vonakodva, lehúzva fejemen át az ingemet. Egyajtós sertés etető bácsi elszörnyedt. Hát akkor maga az egyetlen ember, aki nem ismeri.

Mondhatom magának, csuda nagyra tartják Listondale-ben. Aztán rápillantott libabőrös felsőtestemre. Broomfield, az ha levetkőzik, olyan mint egy bokszoló. Én egyajtós sertés etető ilyen izmos embert nem láttam.

Tompán elborított a gyengeség hulláma. Hirtelen ólomlábúnak és alkalmatlannak éreztem magam. Mikor kiraktam köteleimet és műszereimet egy tiszta törülközőre, az öregember megint megszólalt: - És, egyajtós sertés etető szabad kérdeznem, mikor vizsgázott le? Broomfield most már több lányok randevúznak szexel ma este tíz éve dolgozik nálunk, és igazán érti a mesterségit.

Nem, a könyvek nem sokat érnek. A tapasztalat, az az igazi. Fertőtlenítőt öntöttem a vödörbe, és gondosan beszappanoztam a karomat. Letérdeltem a tehén mögé. Broomfield először mindig valami különleges kenőolajat rak a karjára - mondta a bácsi, elégedetten szippantva a pipájából. Megkezdtem a vizsgálatot. Ez az a jelentőségteljes pillanat, amelyet minden állatorvos átél, mikor becsúsztatja a kezét egy tehénbe.

Másodperceken belül kiderül, hogy tizenöt perc múlva felvehetem-e a zakómat vagy többórás nehéz munkának nézek elébe. Ez alkalommal nem kísért szerencse; nagyon rossz fekvése volt a borjúnak.

A fej hátul és nincs hely: mintha egy fejletlen üszőben tapogatnék, nem egy másodszor borjazó tehénben. Kinn legelt a dombokon, és egy héttel az ideje előtt kezdett borjazni: ezért kellett ebbe a félig romos pajtába hozni. Akárhogy is, hosszú ideig nem térhetek vissza az ágyamba.

Egyajtós sertés etető könnyű dolga lesz. Láttam, mit csinál ilyenkor Mr. Broomfield - körbeforgatja a borjút, és a hátsó lábánál fogva kihúzza. Hallottam már ezt az ostobaságot. A rövid praxis megtanított rá, hogy minden farmer szakértő, ha a másik farmer állatairól van szó. Ha a saját jószágukkal van baj, többnyire rohannak telefonálni az állatorvosnak, de a szomszédaiknál magabiztosak és hozzáértők, teli bölcs tanáccsal.

És azt is megfigyeltem, hogy tanácsukat rendszerint értékesebbnek tartják, mint az állatorvosét. Mint most is, például: a bácsi táncoktatás trier egyetlen elismert bölcs volt, s a Dinsdale-ek alázatosan hallgatták minden megnyilatkozását. Felsóhajtottam, miközben ujjaimmal tapogatóztam. Ha pedig anélkül húznánk ki, hogy a fejét megfordítjuk, biztosan eltörnénk az anyaállat medencecsontját.

A Dinsdale-ek összehúzták a szemüket. Nyilván azt gondolták, hogy kibúvókat keresek a bácsi magasabb rendű tudásával szembesülve. És most, két órával később, közeledett a vereség. Már-már teljesen kimerültem. Ott henteregtem s feküdtem megalázva a szennyes köveken, miközben a Dinsdale-ek mogorva csendben figyeltek, és a bácsiból szünet nélkül áradt a kísérőszöveg.

  1. Haszonállat eladó - 2. oldal

A bácsi vörös képe lángolt a gyönyörűségtől, apró szeme szikrázott: évek óta nem volt része ilyen élvezetes éjszakában. Százszorosan megérte a hosszú kapaszkodás fel a domboldalon. Élénksége egy pillanatra sem csökkent; minden percet kiélvezett. Ahogy ott feküdtem, csukott szemmel, kosztól merev arccal, elnyílt szájjal, a bácsi kezébe vette a pipáját, és előrehajolt a szalmabálán.

Broomfieldnek soha semmibe nem tört bele a bicskája, de hát neki nagy tapasztalata van. Aztán meg erős ember, igen erős ember. Azt az embert nem lehet kifárasztani. Egyajtós sertés etető düh úgy áradt el bennem, mint egy korty erős ital. A helyes persze az lett volna, ha felkelek, ráöntöm a bácsi fejére a vödör véres vizet, lerohanok a dombról és elhajtok; egyajtós sertés etető Yorkshire-ból, el a bácsitól, a Dinsdale-ektől, el ettől a tehéntől.

Ehelyett összeszorítottam a fogam, megfeszítettem a lábam, és minden erőmet beleadva nyomtam be a karom; és a hitetlenség megdöbbenésével éreztem, hogy a hurok átcsúszik az éles kis metszőfogak felett, be a borjú szájába. Óvatosan, imát mormolva, bal kézzel meghúztam a vékony kötelet, s éreztem, hogy a csúszócsomó megfeszül.

Hurokba fogtam azt az alsó állkapcsot. Egyajtós sertés etető csinálhattam valamit. Dinsdale, és tartsa kicsit feszesen. Visszanyomom a borjút, és ha maga közben egyenletesen húzza, erre kell fordulnia a fejének. Nem feleltem.

Nekinyomtam a kezemet a borjú lapockájának, és tolni kezdtem a tehén izomösszehúzódásai ellen. Éreztem, hogy a kis test tőlem elfelé elmozdult. Dinsdale, de ne rángassa. Éreztem, ahogy a nyak kiegyenesedik a karom mellett, s az egyik fül hozzáér a könyökömhöz. Elengedtem a lapockát, és megragadtam a kis orrot. Elrekesztve kezemmel a fogakat a vaginális faltól, addig vezettem a fejet, amíg oda nem került, ahol lennie kellett: a mellső lábakra. Gyorsan kitágítottam a hurkot, míg a fülek mögé egyajtós sertés etető ért.

A húzásra kijött a fej, s a test többi része könnyen követte. A kis állat mozdulatlanul feküdt a kövön, üveges, nem látó szemmel, a nyelve kék volt, s nagyon megdagadt. Hát hogy is élne - dörmögte a bácsi újra harcba szállva. Megtisztítottam a szájat a nyálkától, erősen belefújtam a torkába, és mesterséges légzést alkalmaztam. Miután néhányat nyomtam a bordákon, a borjú levegőért kapott, és a szemhéja megremegett. Aztán lélegzeni kezdett, és egyik lába megrándult.

A bácsi levette a kalapját, és hitetlenkedve a fejét vakarta.

  • Délmagyarország, március ( évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
  • Szabad Föld,
  • Délmagyarország,
  • Его глушитель, самый лучший из фоне ночного неба возникли силуэты.
  • - Должно ведь быть какое-то объяснение.
  • Как ей удалось стать.
  • Сообщения поступали мгновенно.

Aszittem, biztos belepusztult abba, amennyit elvacakolt vele. Megragadtam első lábainál fogva a borjút, és odahúztam az anyja fejéhez.

A tehén az oldalán feküdt, fejét fáradtan a durva padlóra hajtotta. Bordái fel-alá jártak, szemét csaknem becsukva tartotta, mint aki már nem törődik semmivel. Aztán megérezte pofája mellett a borjú testét, és átalakult: tágra nyílt a szeme, és orra szaglászva vizsgálgatta az új dolgot. Minden szimatolással növekedett az érdeklődése, nagy keservesen mellére fordult, és orrával bökögette, tapogatta a borjút, miközben mélyen a mellkasából dörmögő hangok törtek elő.

Aztán módszeresen nyalogatni kezdte a borjút. A természet ilyen alkalomra tökéletes élénkítő masszázst kínál, s a kis jószág felpúposította a hátát, amikor a nyelv durva ízlelőbimbói végighúzódtak a bőrén.

Egy percen belül már a fejét rázta, és megpróbált felülni. Ez volt az, amit szerettem. A kis csoda.

egyajtós sertés etető

Úgy éreztem, ez sohasem szürkül el, akárhányszor látom is. Amennyire tudtam, letisztítottam magamról az alvadt vért és a piszkot, de nagyobb része úgy rászáradt a bőrömre, hogy a körmömmel sem tudtam eltávolítani.